Péld 8:35
Van egy kis lélekgyakorlat, ami során arra kérik az embereket, hogy próbálják meg életüket valamilyen jelenséghez, élőlényhez, fogalomhoz vagy tárgyhoz hasonlítani. Életünket nagyban befolyásolja ugyanis az életről alkotott definíciónk. Ez kihat arra, ahogy az időnkkel és a pénzünkkel bánunk, ahogy a képességeinket kamatoztatjuk és a kapcsolatainkat megéljük.„Mihez hasonlítanád életedet?” Ahány ember, annyiféle válasz létezik a kérdésre. Van aki
hullámvasúthoz hasonlítja: egyszer fenn, egyszer lenncirkusz: mutatványokat kell bemutatnunk a közönségnek
kirakójáték: kellenek a megfelelő elemek az élethez, hogy jól működjön
zenemű: a szép harmóniához kellenek hangszerek, kell tehetség és kell egy kotta és kell egy karmester
utazás: az viszi az ember életét előre, hogy valahonnan al akar jutni valahová
Fontos kérdés ez, ugyanis aki egy nagy bulinak képzeli el az életet, számára a szórakozás lesz az elsődleges. Aki versenynek látja, annak a sebesség jelent értéket, és valószínűleg mindig siet valahová. Aki maratoni futásnak képzeli, az a kitartást tartja fontosnak. Akinek az élet olyan mint egy focimeccs, vagy egy harc, annak a győzelem lesz a lényeg.
Te mihez hasonlítanád az életedet?
A legtöbb ember az egész életet kötöttségekkel teli kényszerpályának tekinti. Ennek az oka az, hogy tetteik nagy részével olyan célokat igyekszenek elérni, amit soha nem vizsgáltak meg. Pedig fontos alapelv, hogy egy adott magatartást annyira fog valaki tudatos döntésnek érezni, amennyire felismerte viselkedésének célját. Ha a célom, amit én döntöttem el, az például az, hogy izmos, erős férfi legyek, akkor nem zavar az, hogy építkezéseken kell segédmunkát végeznem, mert bár vannak könnyebb munkák, ez engem közelebb visz a célomhoz. Pál apostol valószínűleg ezért nem bánta, hogy börtönbe vetették Filippiben, mert tudta, hogy ez is az evangélium terjedését szolgálhatja.
Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy megengedte, és vissza is igazolta az a vágyamat, hogy lelkipásztorként szeretném őt szolgálni. De ez, hogy úgy mondjam csak hab a tortán. A legjobb ami az életemben történt, az hogy Jézus mellett döntöttem. Ő is azt mondta tanítványainak a Lk 10:20-ban:
„De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.”
Beszéltem tehát az életszemléletről. Nagyon fontos, hogy az imént hallott metaforákat a Biblia igazságai, a Biblia metaforái váltsák fel az életünkben. Így tudunk Isten terve szerinti, teljes életet élni.
Segít a felolvasott igevers ebben. Rámutat, hogy a teljes életet csak Istennél találhatjuk meg. „Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól.”
Ez a vers olyan, mintha Jézus mondaná. Mondja is ezt a jól ismert Jn 3:16-ban. Ez tulajdonképpen a Jn 3:16 ószövetségi megfelelője.
De megerősítik ezt más fontos igék is:
1. János 5:12 Akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.
Filippi 3:8 Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.
Pál apostol jól tudta: Krisztusban olyan sokat nyerhetünk, hogy azért érdemes mindent másodlagosnak tekinteni.
Említettem, hogy a Biblia is ajánl metaforákat az életünkre nézve. E tekintetben Rick Warren ajánl néhányat a Céltudatos élet című könyvében:
A földi élet egy próbatétel
Isten újra meg újra próbára teszi a bibliai emberek jellemét, hitét, engedelmességét. szeretetét, becsületességét, hűségét. Ádám és Éva elbukott a próbán az Édenben, Dávid is több alkalommal vesztesként végzett a vizsgákon. De vannak sikeres hétpróbások is: József, Ruth, Eszter, Dániel.
Amikor megértjük, hogy a mi életünk is egy próbatétel, akkor rájövünk, hogy semmi sem jelentéktelen, mert minden legyőzött nehézség a célhoz visz közelebb. Említettem a segédmunkás példáját. Ezt élhetjük át minden élethelyzetben e bibliai igazság segítségével.
Vígasztaló ebben, hogy Isten soha nem engedi, hogy a próbatételek nagyobbak legyenek a kegyelemnél:
1Kor 10:13 Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.
A másik bibliai kép:
A sáfárság gondolata. A ránk bízott életet, annak minden javával, kincsével együtt Isten adta át egy kis időre, hogy legyünk a vagyonkezelői annak.
1Kor 4:7 Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?
A mai világ ezt hangoztatja: „nem a tiéd, úgysem fogsz vigyázni rá”. De a bibliai mérce ez: „mivel Istené, a lehető legjobban kell vigyáznom rá”.
1Kor 4:2 egyszerű fordítás: Akire pedig rábíztak valamit, attól elvárják, hogy hűséges és megbízható legyen.
A sáfárt, amikor hazajön a gazda, elszámoltatja. Mindegyikünk életének végén készül majd számvetés, hogy ennyire jó kezelői voltunk Isten vagyonának, amit ránk bízott.
A harmadik kép a jövevény képe.
Zsolt. 119,19
Jövevény vagyok a földön, ne rejtsd el előlem parancsolataidat!
Mélyen megrázott kedves szolgatársam, teológiai tanárom, Szirtes András testvér halála. Igyekszem elfogadni Uram akaratát, aki így döntött, hogy ennyi esztendeig éljen András e földön.
Ő is tudta, hogy csak jövevény.
Az egyedüli út, hogy Isten terve szerint, az ő által adott minta szerint éljünk teljes életet, a gondolkodásunk megváltozása, a megtérés.
Ha elfogadom Jézust, ő hitet ad nekem őbenne és az örök életben.
Ha az emberi életnek nincs konkrét értelme, akkor szinte teljesen ki van szolgáltatva az érzelmek keresésének. Az ember csupán kísérletez, újabb „élményeket" keres, hogy megtörje holt vágányra futott élete monotóniáját és unalmát. A céltalanul élő ember általában elvész a drogok okozta hallucinációk erdejében, az alkohol mámorában, a hosszú orgiákban, abban a nyughatatlan késztetésben, hogy akkor is vakarózzon, amikor nem viszket semmije. Az emberi természet irtózik az ürességtől. Jézus betölti életünket értelemmel, céllal.
Még többet is ad: a teljes élet nélkülözhetetlen eleme a közösség, a valahová tartozás.
A teljes életet élő emberek tudják, hogy ők tartoznak valahová: családjukhoz, egyházukhoz, az emberiséghez. Olyan közösségek ezek, ahol jól és otthonosan érzik magukat, akikkel megtapasztalják a kölcsönös egymáshoz tartozás érzését. Olyan helyek, ahol hiányuk érezhetővé válnék, ahol haláluk után meggyászolják őket. Ezekben a kapcsolatokban jól érzik magukat, akár adnak, akár kapnak. Az ellenkező irányú magatartás, az elzárkózás mindig beszűküléshez vezet és pusztít. Az elszigeteltség és a magányosság szakadékába taszít bennünket, ahol csupán sínylődhetünk.
Krisztus az csodálatos közösséggel ajándékoz meg, ha elkötelezzük magunkat ővele.
"Alapos megtérésnek" nevezhetjük azt, amely megbocsátáshoz és másokkal való kapcsolathoz vezet. Mindkettőhöz szükséges feltárni a bennem lévő fájdalmat, és azt, hogy mennyire ragaszkodom a védekező mechanizmushoz, ugyanakkor végső elhatározást kell tennem, hogy feladom önmagamat az engedelmes bizalom érdekében. A mély, alapos megtérés vezet oda, hogy az ember élvezi Isten lényét, felebarátait pedig szereti. A megtérés szilárd alapul szolgál, hogy megbocsássunk azoknak, akik minket megbántanak. Erre épül az a készség is, hogy útirányunkat az engedelmesség szabja meg. Ennek következtében Krisztus irántunk való szeretetét jobban megtapasztaljuk, és értékessé válik az Ő velünk kapcsolatos terve mások megérintésére.
Nagy tévhit, hogy fondorlatos önvédelemmel találjuk csak meg az igazi életet. Fel kell ismernünk, hogy az öröm forrása az engedelmesség.
Az emberek folyamatos keresésben vannak. Találd meg életed célját, értelmét Jézusban, mint ahogy ezt igénk is ígéri: Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.