A hit isteni és emberi oldala

Ami Istent és az embert összeköti, azt a Biblia hitnek nevezi. Ez az az eszköz, aminek segítségével Isten elérhető és Vele közösségre juthatunk.

Hogyan kezdődik valakiben el a hit? Hogy kezd el hinni? Nagy titok ez. Aki már hisz, az is nehezen tudja megmagyarázni, hogy mi történt, mi változott, amikor hinni kezdett. Azért nem tudjuk megmagyarázni, mert nem a mi lelki tevékenységeink eredménye a hit, hanem Isten ajándéka. Persze lehetnek körülmények, amik segítenek hitre jutni: hívő szülők, barátok, társak, kéznél levő Biblia, vagy épp a felébredő lelki éhség valakiben valami igaz, tiszta dolog iránt, stb. De ezt is már az Úr adta, hogy megtalálhassuk őt. Ahogy Gál Ferenc katolikus teológus írja: „Adott elég világosságot, hogy keresők rátaláljanak, de hagyott elég homályt is, hogy keressük Őt.” A kapcsolatot tehát Isten kezdi. Az emberi oldal itt abban nyilvánul meg, hogy kész-e elfogadni ezt az ajándékot. Beszél az Ige a hit karizmájáról is (1Kor 12:9). Ezt a hitet már nem a saját, hanem a mások üdvösségéért kapja az, aki engedelmesen beáll a lélekmentés szolgálatába.

Ha már hiszek, akkor ezt a hitet naponta meg kell erősítenem magamban. A keresztyén embert nem annyira a hit birtoklása jellemzi ugyanis, hanem a keresése. Minden megtalált eredmény újabb probléma kiindulása, minden befejezés újabb nyitány. Karl Barth teológus írja: „A keresztyén ember sosem válhat „jó" hívővé, egy álláspont halálosan komoly képviselőjévé. Hiszen az ember soha nem lehet keresztyén, csak újra meg újra azzá válhat: minden nap estéjén meglehetősen szégyenkezve a maga aznapi keresztyénsége miatt, és minden új nap reggelén hálásan azért, hogy még egyszer merhet belevágni. A keresztyén gyülekezet egységes abban, hogy csupa kezdőkből áll - és hogy éppen ez az igazán jó: újból kezdőnek lenni, elölről kezdeni újra, tehát egyetlen ponton sem megállni. Ez az igaz hit egysége.” Jó, ha mint egy kezdő, úgy tudunk rácsodálkozni Istenünkre, mint aki először olvassa, úgy kézbe venni a Bibliát. Az első szeretet éledhet ekkor fel bennünk, ami odavonz az Úrhoz. Persze Istenünk itt is teljesen mellettünk áll, számtalan módon kész segítséget adni, hogy hitünk megmaradjon. Az Igében látjuk, hogy leggyakoribb eszköze az, hogy nagy feladatokra hív el, vagy nagy hitpróbákba enged. Ezekkel tud ugyanis a leghatékonyabban formálni minket.

Ki is kell tartani a hitben: „Hit által hagyta el (Mózes) Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant.” (Zsid 11:27) Pál apostol, amikor életét összegzi Timóteusnak, örömmel állapítja meg: a hitet megtartottam. Csodás ajándék ez az Úrtól, és nagy feladat is egyben ennek ápolása, növelése egészen a végsőkig. Isten Krisztusban megtart minket, mi pedig el ne engedjük soha azt, ami vele összeköt!