a  B i b l i a  f r i s s  h a r m a t a

Van mit remélned!

2007/11/01. - írta: Csabosz

 
A zsoltárok imádságok. A 39. zsoltár szerzője is imádkozik. Nagy dolgokkal hadakozik imádságában: a szenvedés és a halál témájával. Ezért olvashatjuk a 3-4 versekben:
Néma voltam, szótalan, hallgattam, de ez nem volt jó, fájdalmam kiújult. Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam.
Miért a sok szenvedés, mi történik a halálban, és mi lesz azután az emberrel? Csak akkor tudunk igaz választ találni ezekre a nehéz kérdésekre, ha bejárjuk a zsoltáros által megtett utat. Két dolgot kell felismernünk:
1.       Isten nélkül reménytelen a helyzetünk
2.       Isten élő reménységgel ajándékoz meg minket
E két igazságról szeretném, ha most gondolkoznánk.
 
Isten nélkül reménytelen a helyzetünk
 
Mindenki vár az élettől valamit. A gyermek játékot, a fiatal a megfelelő társat, a felnőtt jó munkalehetőséget, az idős egészséget. Mindenki valamilyen reménnyel kezdi el reggel a napot. Ha nem lenne reményünk, nem várnánk az élettől semmit, akkor elpusztulna a lelkünk. Mindenkiben van tehát remény. Az emberi remények azonban, amelyek mozgásban tartanak nap mint nap, könnyen elpattannak. Legalább két sziklán okvetlenül léket kapunk: az egyik a HALÁL, a másik az EMBERI GONOSZSÁG: minden jó vállalkozást megfúrnak ármánykodó sötét erők.
Sok ilyen léket kapott ember él körülöttünk. Talán mi magunk sem szívesen gondolkodunk ezekről. Miért ilyen sok a gonoszság, és miért arat így a halál?
A zsoltáros is eljut ide:

Így hát mit várhatok, Uram?

De így folytatja:

Egyedül benned reménykedem!

Ha eljutunk ide, hogy felismerjük, hogy kevés, hogy a másik emberről feltételezem a jót. Kevés, hogy nem gondolok a halálra, csakis az élettel, az életemmel foglalkozom. Nos, ha eljutunk ide, akkor kész a lelkünk befogadni a reménységről szóló tanítást.
 
Isten élő reménységgel ajándékoz meg minket
 
Két szikláról beszéltem, ami léket okozhat: a HALÁL, és az EMBERI GONOSZSÁG. A keresztény remény ezen sziklákhoz közelítve "bekapcsolja a magassági kormányt". Ugyanis felül lehet ezeken emelkedni. Krisztus az, aki reményt tud adni nekünk. A keresztyén reménység abban a Krisztusban bízik, aki erős Isten létére gyöngeségben elszenvedte az erőszakot, de föltámadt a holtak közül.
A keresztény remény: hit Isten jövőre vonatkozó kinyilatkoztatásában. Mit hiszek? - hogy Isten szeretett és szeret most is. Ha azt mondom, hogy Isten holnap is szeretni fog: ez a remény.
A hit az alap, amin a reménység nyugszik, a reménység pedig táplálja és támogatja a hitet. Senki sem várhat Istentől valamit, ha előzőleg nem hisz ígéreteinek. De hitünk is úgy lesz több, ha tudunk remélve várni az Úrra. Hit által jut az ember a valódi élet nyomára, de egyedül a reménység tartja meg ezen a nyomon.
A reménység késszé tesz a jelen keresztjét hordani. Sokféle keresztünk van. Nehezek ezek. De aki nem teszi le, az hasznát veszi majd az Úr előtt. Ez lesz a jel, hogy ő keresztyén volt. Kereszthordozó.
Mondhatja valaki, hogy én a jelenben élek, itt kell helytállnom, mi dolgom a jövővel? A reménység nem távolít el a jelen valóságától. Ellenkezőleg. Ha van reménység, az tettekre késztet. Egy helyen egy áramfejlesztő vízierőművet építettek egy völgyben. Az ott levő kis város lakóit lassanként áttelepítették, mert a város víz alá került, amikor a vízzáró gátat fölépítették. Tudta ezt a város is, hogy el kell onnan költözniük. Szép kis város volt, rendben tartott épületekkel, udvarokkal. A gát fölépítésére hozott döntés és a gát felépítése közti időben azonban a városban levő épületek, amelyeket korábban nagyon szépen rendben tartottak, teljesen leromlottak. A csinos kis városból romváros lett. Miért történt ez? A válasz egyszerű. Ahogy egy lakó mondta: “Ahol nincs remény a jövőben, ott nincs munka a jelenben.”
Ország is sokkal előrébb tartana, ha tudnának reménykedni az emberek. Ha hinnének a jövőben. Aki azonban sok-sok alkalommal csalódott, az kevésbé hisz. De kikben csalódik? Emberekben, vezetőkben, politikusokban. Nem, kedves testvérek, emberekben nem érdemes bízni. Egyedül Istenben érdemes reménykedni. Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem!
10.v. Néma maradok, nem nyitom ki számat, hiszen te munkálkodsz.
Boldog, aki tud. Két igét hadd olvassak ehhez:
JSir. 3,25 Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz.
Péld. 16,20 Aki megérti az igét, annak jó dolga lesz, és boldog az, aki bízik az Úrban.
Mint mondtam, Jézus Krisztus által van okunk remélni. Ő ugyanis legyőzte a gonosz erőit a golgotai kereszten. Harmadik napon pedig feltámadott.
Krisztus nem csak vigasztalás a szenvedésben, hanem Isten tiltakozása is a szenvedés ellen. Igen, Isten ellene van a szenvedésnek és a halálnak. Fiát is feltámasztotta a halálból, és bennünket is fel fog támasztani. Sokan félnek attól, hogy Isten karjaiba fussanak, mert azt gondolják, ez korlátozást vagy bekerítést jelentene nekik. Pedig átölelésről van szó. A szeretet karjai ezek, mióta Isten Jézus kinyújtott karjai által utánunk nyúlt.
Gyertek, fussunk Isten karjai közé ezért az élő reménységért!
Hiszed-e ezt, hogy az Úr munkálkodik életedben? Itt és most is? Tudsz remélni?
Halottak napja környékén talán minket is jobban foglalkoztatnak ezek a kérdések.
Címkék: remény
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://igek.blog.hu/api/trackback/id/tr68215697

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.