a  B i b l i a  f r i s s  h a r m a t a

Lelki mérföldkövek

2008/01/15. - írta: Csabosz

 
Józsué könyve arról szól, hogy Isten népe hogyan foglalja el az ígéret földjét. Nagy feladat ez, komoly hit kell hozzá. Józsué kémeket küld Jerikóba, majd a tőlük kapott kedvező hírek vétele után elindul Sittimből Izráel fiaival, és eljutnak a Jordánhoz, melyen nincs híd. Hasonló helyzetben vannak, mint Mózes volt egykor. Előttük a sok víz, és csak előre vezet az út. Az Úr bátorítja Józsuét:
Józs. 3,12-13 Most tehát válasszatok ki tizenkét férfit Izráel törzseiből, törzsenként egy-egy férfit. És mihelyt a Jordán vizét érinti a papok lába, akik az ÚRnak, az egész föld Urának a ládáját viszik, a Jordán vize kettéválik, a felülről lefelé folyó víz megáll, mint egy gát.
Így is lett. Egyszerre csak megállt a fölülről lefelé folyó víz, gátként feltornyosult egy nagy szakaszon.
Józs. 3,17 Az ÚR szövetségládáját vivő papok ott álltak szilárdan a Jordán száraz medrében. Egész Izráel átkelt, és mindaddig száraz volt a meder, amíg az egész nép mindenestül át nem kelt a Jordánon.
Az Úr ezután arra kéri őket, hogy állítsanak fel emlékköveket ezen a helyen.
Ennek az oka:
Józs. 4,6-7 Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek; és ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek, akkor ezt mondjátok nekik: Kettévált a Jordán vize az ÚR szövetségládája előtt, amikor átkelt a Jordánon; kettévált a Jordán vize, és erre emlékeztetik ezek a kövek Izráel fiait mindörökké.
Isten soha nem támogatta, sőt tiltotta, hogy szobrokat, emlékműveket állítsanak fel neki, vagy megpróbálják kiábrázolni őt. Ám azt, hogy egyszerű, megmunkálatlan köveket helyeznek el emlékeztető jelként Isten emberei, azt sok helyen olvassuk:
  •          1Móz. 28,18 Reggel fölkelt Jákób, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére.
  •         1Móz. 31,44-45 Jákób és Lábán közti szövetség Azért jöjj, kössünk szövetséget egymással, az legyen a tanú köztünk! Ekkor fogott Jákób egy követ és fölállította azt szent oszlopként.
  •          1Sám. 7,12 Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpa és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Mindeddig megsegített bennünket az Úr!
  •          Józsué könyvében még három helyen is olvashatunk, kövekről, kőhalmokról (Józs 7:26; 8:29; 24:26)
Mire jók ezek az emlékkövek? Három fontos funkciót hadd említsek meg:
1.      Isten tetteire emlékeztetnek
Az Ószövetség emberei az Istennel való találkozásuk emlékezetére egy követ, vagy egy oltárt állítottak fel, mint az előbbi példákon láttuk. Ezek a kövek mérföldkövei lettek az Istennel való nagy találkozásnak. Itt azonban nem is szeretnék hosszan időzni, mert most az az igazán érdekes számomra, amit a következő pontban szeretnék kifejteni.
2.      Az emlékkövek útirányt is jeleznek
Isten sorozatosan munkálkodva valósítja meg isteni szándékait. Amit a múltban cseleke­dett, azt már az ő országának szándékával tette. Amit a jelenben cselekszik, az kapcsolódik a múlthoz, és a gondolatában ugyanúgy Isten országának szándéka van. Isten minden tette a múltra épül, de a jövőbe mutat.
Mikor Isten elhívta Ábrahámot (1Móz 12), akkor egy népet kezdett előhozni magának, Mikor Izsákhoz jött, ő látta Isten távlatát, mert Isten emlékeztette az apjával, Ábrahámmal való kapcsolatára (1Móz 26:24). Jákóbnak úgy mutatkozott be Isten, mint ÁBRAHÁMNAK ÉS IZSÁKNAK ISTENE (1Móz 28:13). Mikor Isten eljött Mózeshez, segített neki látni azt a táv­latot, ahogy ő cselekszik a történelemben. Azt mondta, hogy ő az ÁBRAHÁM, IZSÁK ÉS JÁKÓB ISTENE (2Móz 3:6-10). Isten az ő isteni tervének minden lépésénél bevont egy személyt, Az elhíváskor Isten gyakran felsorolta addigi munkálkodását, így az egyén megláthatta, hogy Isten távlatában már mi történt addig.
Mózes az ötödik könyvben még egyszer áttekinti, hogy Isten mi mindent cselekedett már addig Izráelért. Isten arra készült, hogy bevigye a népet az ígéret földjére. Akarta, hogy lássák azt a történelmi távlatot, amelybe illeszkedik ez a most következő lépés. A 29. fejezetben Mózes egy rövid összefoglalást adott a nép történetéről. Mózes a szövetségújítás alkalmával az Isten követésében való hűségre akarta emlékeztetni a népet. Vezetőváltásra készültek, és arra, hogy bemennek az ígéret földjére. Szükséges volt Isten távlatából látniuk az új irányt. Izráelnek szükséges volt látnia azt is, hogy ez az új irány Istennek eddigi tetteihez kapcsolódik.
Isten be akar avatni a szándékaiba. Ő mind ez ideig munkálkodik a világban (Jn 5:17). A te életedben is munkálkodik születésed óta. Sőt, már megszületésed előtt kidolgozta az életedre vonatkozó tervét. Isten azt mondta Jeremiás prófétának: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek" (Jer 1:5). Amikor Isten egy újabb lépést vagy irányt készül adni az életednek, az mindig beleillik előző cselekedeteinek a sorába. Ő nem vált át hirtelen valami másra, és kitérőt sem tesz. Jellemedet az ő isteni szándékának szem előtt tartásával építi.
Hasznos tehát, hogy beazonosítsuk életünk „lelki mérföldköveit". Minden esetben, amikor Isten hívásával vagy útmutatásával találkozunk, tudatosan állítsunk egy lelki mérföldkövet annál a pontnál. Ez odafigyelést igényel, de fontos ez nagyon. Józsuénak is volt sok fontos dolga. Menni kellett volna tovább, elfoglalni a területeket. De az Úr szava nyomán tudta, hogy nekik most időt, energiát kell szánniuk arra, hogy odahordják és felállítsák a köveket.
A lelki mérföldkő olyan változást, döntést vagy útirányt jelez, amikor számomra világossá vált, hogy ott és akkor Isten vezetett. Időnként visszatekinthetek ezekre a lelki mérföldkövekre, és láthatom, hogy Isten milyen hűségesen vezette életemet az ő szándéka szerint.
Amikor Isten vezetésével kapcsolatban kell döntést hoznom, akkor veszem igazán hasznát ezeknek a köveknek. Visszanézek ezekre a lelki mérföldkövekre, és látom, hogy mit tett eddig velem az Úr. Ezek nem csak a megtérésem, bemerítkezésem pillanatai tehát, hanem olyan események, amikor Isten világosan, egyértelműen cselekedett az életemben. Isten életemben végzett teljes munkájának összefüggése nélkül ne tegyünk egyetlen újabb lépést sem. Ez segít az ő távlatában látni a múltamat és a jelenünket. Hogyan folytassam? Szemügyre veszem az előttem álló lehetőségeket. Megnézem, hogy a választható lehetőség közül melyik illeszkedik legjobban ahhoz, amit Isten már cselekszik az életemben. Olykor valamelyik irány nagyon jól illik ahhoz, amit Isten már cselekszik az életemben. Ha egyik sem tűnik olyannak, ami ebbe illenék, akkor folytatom az imádkozást és várom Isten vezetését. Ha a körülmények nincsenek összhangban azzal, amiről Isten szól a Bibliában és az imádságban, akkor valószínűleg az időzítéssel van baj. Ilyenkor Istenre várok, hogy jelentse ki nekem az ő időzítését.
Mik voltak tehát a te életedben ezek a mérföldkövek? Milyen találkozásaid voltak az Úrral? Mikor kellett jelentős döntéseket hoznod a jövőre nézve? Ezekben ott volt az Úr? Ő cselekedett? Érdemes otthon készíteni erről listát, elvégezni a lelki leltározást. A boltokban épp ilyenkor, év elején szoktak leltározni.
Van még egy nagyon fontos haszna ezeknek az emlékköveknek:
3.      Emlékeztetik az utódokat Istenre
Azt olvassuk
„ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek”.
Az Úr itt – vegyük észre – nevelési tanácsot ad nekünk. Nagy feladat a hívő szülők előtt gyermekük hitre nevelése. A legtöbbet az életpélda nevel. Ha látja életünkben gyermekünk, hogy ez is, meg az is valahogy nem a megszokott viselkedést, hanem valami mást, többet vetít elő, akkor kíváncsivá lesz, és kérdezni fog. Az emlékkövek kíváncsivá teszik gyermekeinket. És ők maguk kérdeznek. Az ember sokkal jobban megjegyzi, amit ő válaszként kapott egy kérdésére, mintha valamit csak belésulykoltak, de nem is érdekelte őt.
Hasznosak tehát ezek a kövek. Keresd meg, azonosítsd őket az életedben, és lelki áldások eszközei lesznek számodra!
Befejezésül hadd említsek meg még egy követ:
Ézs. 28,16 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el!

 

Jézus Krisztus olyan alapkő, amire bátran építkezhetek. Ezt a követ soha ne hagyjam figyelmen kívül, soha ne gondoljam, hogy nélküle is meg fog állni életem!
1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://igek.blog.hu/api/trackback/id/tr34298942

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lukacs Janos 2008.01.31. 04:55:54

Kedves Csaba!

Nagyon tetszik a blogod.
Az óvatos blogolás alatt azt értem, amit leírtam.
Amikor a rendszeres bejegyzések átcsapnak dicsekvésbe, burkolt önmalasztolásba, az nem több, mint az ÉN nagy nyilvánosság előtti mutogatása. Az pedig undorító. Még akkor is ha a szentebb énünket mutogatjuk.
Pál azt írja a 2Kor. 12:9-ben: ... dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel...
Persze, írom mindezt magamnak elsősorban.
Legyen mindenért az Ővé a dicsőség!
Üdv. János.