a  B i b l i a  f r i s s  h a r m a t a

Vég nélküli ünnep

2008/03/12. - írta: Csabosz


avagy a feltámadás a mindennapokban


(Megosztom veletek ezt a cikkem,
hogy ezzel is készülhessünk a húsvétra.)

„A feltámadt Krisztus az életet vég nélküli ünneppé teszi.”

 

- írta Atanáz, Alexandria püspöke a Kr. utáni negyedik században. Nem elég, hogy egy évben csak egyszer érkezzünk el ehhez az ünnephez. Pál apostol is hangsúlyozza a korinthusi gyülekezetnek, hogy milyen alapvető jelentőségű az, hogy a feltámadás hite hassa át a hívők egész életét. Jézus azért jött, hogy evangéliumot hirdessen a szegényeknek, hogy szabadulást hirdessen a foglyoknak és a vakoknak szemük megnyílását, hogy szabadon bocsássa a megkínzottakat és hirdesse az Úr kedves esztendejét. (Lk 4:18-19). Feltámadásával ezt valósággá tette. Mit jelenthet ez a mindennapokban?

A feltámadt Krisztus megszabadít az önzés-kényszertől. A legtöbb problémánk abból fakad, nem tudjuk legyőzni önző énünket. Magunktól csak akkor szabadulhatunk meg igazán, ha életünk szenvedélyes odaadás lesz Krisztusnak és szenvedélyes Krisztus-követés. A feltámadt Krisztus által megértjük, hogy nem csak erőnk van nem tenni a régi rosszat, hanem Krisztusban lehetőségünk van újat tenni. Krisztus élete a feltámadás által a mi életünk lesz.

A feltámadt Krisztus megszabadít a panaszkodás-kényszertől. Megfigyelhetjük sokaknál országunkban, hogy mintha kényszerük lenne a panaszkodás. A panaszkodás többnyire valamilyen szenvedés megtapasztalásából fakad. Krisztus is megtapasztalta a szenvedést, de nem panaszkodott miatta, hanem, mint a földbe hullott gabonamag, új élet fakadt belőle. A feltámadott és eljövendő Krisztus felőli reménység megtiltja, hogy a szenvedés miatt csak panaszkodjunk. Már ismerjük azt az erőt, ami legyőzte a gonosz minden hatalmát.

A feltámadt Krisztus megszabadít a halálfélelemtől. A feltámadás által a halálnak mondunk ellent az élet közepette. Minden zsarnokságnak és emberi elnyomásnak a halállal való fenyegetés az alapja. A feltámadás hitében meggyökerezve akár ki is nevethetjük azokat, akik hatalmukat a halállal való fenyegetésre építik fel. Akit Krisztus megszabadított, azt többé nem lehet zsarolni.

A feltámadt Krisztus felszabadít az örömre. Minél inkább megtapasztalom, hogy az élet erői áradnak belém, annál inkább van okom az örömre. Isten célja nem az, hogy ne haragudjon ránk, hanem sokkal inkább az, hogy örüljön bennünk. Ez csak akkor lehet, ha a feltámadt Krisztus életünk ura lesz és megújítja életünket.

A feltámadt Krisztus megújítja a világhoz, a mindennapi élethez való viszonyunkat. Krisztus halálának következménye, hogy örök életünk lehet általa. De Pál apostol azt mondja, hogy nekem az élet (is) Krisztus.  Krisztus nem csak egyszerűen példa az apostolnak, hanem Krisztus létével benne él Pál életében. Ez pedig azt jelenti, hogy Pálban folytatódik Krisztus szenvedése, de folytatódik Krisztus feltámadásának megtapasztalása is.

A feltámadt Krisztus másokat szolgáló életté változtatja magába forduló életünket. A másokért végzett szolgálat nem keserves erőfeszítést jelent, hogy embertársainknak éljünk, hanem azt, hogy Jézusra figyelünk és egyszerűen rendelkezésére állunk, hogy bármikor közvetíthessük kegyelmét és erejét mások számára. Ilyen volt az ő kapcsolata az Atyával és ilyen lehet a mi kapcsolatunk is vele.

Vég nélküli ünnep Krisztus által? Igen. Jó, ha tanuljuk őt ünnepelni minden időben, hiszen ezt fogjuk majd tenni a mennyben, az Ő jelenlétében, egész örök éltünk során.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://igek.blog.hu/api/trackback/id/tr90377904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.