Az Újszövetség írói beszélnek arról, hogy “hamar” visszajön Krisztus, és ezzel azt érzékeltetik, hogy esetleg már az író életidejében megérkezik. A liberálisok éppen ezt a gondolatot hozzák fel a Biblia tévedhetetlensége ellen. A “hamarosan” jelentése azonban az, hogy “bármelyik pillanatban” bekövetkezhet. Olyan ez, mint a telefonos üzenetrögzítő. Az üzenettel tájékoztatjuk a telefonálót, hogy nem vagyunk otthon, de “hamarosan” visszatérünk. Ugyanezt az üzenetet használjuk akkor is, ha csak két percre, vagy két hétre megyünk el hazulról, mert ezzel bátorítjuk a hívót az üzenetátadásra anélkül, hogy pontosan megmondanánk, mennyi időre távoztunk otthonról.
Egy farmernek volt egy vadászkutyája, akit nagyon szeretett. Egy nap eltűnt a kutya. Ennek ellenére a gazda minden nap kirakta a friss ételt a kutya tálkájába. A farmer szomszédja észrevette ezt, és megkérdezte, hogy miért teszi ezt, hisz a kutya nyilvánvalóan nem fog visszajönni.
„Vissza fog jönni” – válaszolt a farmer. „Azért fog visszajönni, mert tudja, hogy én itt vagyok, és várok rá. És mikor itt lesz, akarom, hogy tudja, hogy mindvégig vártam őt.”
Krisztust várjuk vissza – nyilvánvaló ez nekünk és szomszédaink számára?
Urunk azt szeretné, hogy úgy élnénk napjainkat, mintha az utolsót élnénk. John Wesley-t egyszer megkérdezték: „Mit tenne, ha tudná, hogy ma visszajön Jézus?” A nagy igehirdető ezt válaszolta: „Pontosan azt tenném, ami erre a napra terveztem.” El tudod ezt te is mondani?
Egy kislány hallotta, hogy szülei arról beszélnek, hogy Krisztus nemsokára visszajön a földre. Aznap egy ideig nem tudta az anyuka a kislányáról, hogy hol van. Mikor elindult megkeresni, a ház legfelső szobájában állt az ablakban. Az anya kérdezte, hogy mit csinál. „Ó, anyu, hallottam, hogy Jézus talán a mai nap visszajön, és az első akarok lenni, aki meglátja őt. Nézd, megmosakodtam, és tiszta ruhát vettem fel!”
A nagy igehirdető, Dr. G. Campbell Morgan mondta: “Krisztus második visszajövetelének tudata olyan számomra, mint egy lámpa, mely jelenemet sokkal elviselhetőbbé teszi. Úgy fekszem le, hogy arra gondolok, hogy talán a holnap reggel az utolsó, ami felvirrad. Nem kezdek úgy munkába, hogy ne gondolnék arra, hogy Ő talán épp most fogja félbeszakítani az enyémet, hogy kezdje az övét.”
Forrás: Szolgatárs, baptista lelkészi folyóirat