Ami fontos

1Sám 16:1-13

       Nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. Nekem sok harcom van ezzel az isteni kijelentéssel. Nem elméletben, hiszen belátom, hogy Alkotónk ismeri leginkább, hogy mit rejt a lélek. Sokkal inkább a gyakorlatban.
       Milyen világban élek? Ha ugyanazt a terméket kétféle csomagolásban is kaphatom a boltban, azt veszem le inkább a polcról, amelyiknek megnyerőbb a külseje. Figyelek a megjelenésemre, mert ez is egyfajta üzenettel bír, hogy mennyire vagyok ápolt, milyen öltözetben jelenek meg valahol. Való igaz, azt nézem, ami a szemem előtt van. A kérdés az, hogy nézek, illetve látok mást is?
       Vajon igaza van-e az olyan sokat idézett gondolatnak, amit a megszelídített róka mond a kishercegnek? „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”. Ez csak féligazság, még ha közkedvelt is. Azt sugallja számomra, hogy csak hallgass a vágyaidra, érzelmeidre, szükségleteidre, azok majd segítenek jól látni. Ám saját belsőm félrevezethet. Jól látni csak Istenem segítségével tudok. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. – vallja meg a zsoltáros (Zsolt 139:2) Ő az, aki már a szándékomat, az indítékaimat is látja.
       Örülnél, ha belelátnál az emberi szívekbe? Én, mint lelkipásztor, minden bizonnyal hasznát venném. De azt is gondolom, hogy ez az ajándék hamar teherré válna számomra. Túl sokat látnék. Egyrészt a hatalmas információmennyiség, másrészt az addig gondosan rejtegetett szándékok megismerése sokkolna. Meglátnám, amit Jeremiásnak mutatott meg az Úr: Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?! (Jer 17:9). Istenem inkább, ha alkalmasnak talál rá, egy olyan „szemüveget” ad rám, amivel azt fogom meglátni, ami a segítségnyújtáshoz szükséges és azt pedig szeretettel elrejti, ami elrettentene a feladattól.
       Az idős Sámuelnek a feladata az, hogy másodszor is királyválasztásban segédkezzen. Az Úr ugyanis elvetette Sault, új király felkenésére ad parancsot. Ki lesz ez az új király? Isten Sámuel előtt sem leplezte le egészen tervét. Csak annyit mondott el neki, amennyire a következő lépés megtételéhez szükség volt. Választása a betlehemi Isai egyik fiára esett. De melyik legyen az? Abinádáb, Sammá, vagy a többiek közül valaki? Isten emlékezteti, hogy nem az a fontos, amit lát az ember. A mezőn juhokat őrző legkisebb fiú, Dávid a legalkalmasabb. Azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket. (1Kor 1:27)
       Te kit választanál? Mert választunk naponta. Megválasztjuk, hogy kivel beszélgetünk, kit pedig elkerülünk. Kire nézünk, kinek pedig, ha lehet, kerüljük tekintetét. Vagy van kedves szavunk azokhoz is, akik hozzánk nem azok? Megérzi a sebzett szívű, hogy nem szükséges tüskékkel szurkálnia, mert te szeretettel jössz, segíteni akarsz? Meglátja az egykedvű, hogy szelíd, de határozott fellépésed épp az ő érdekében, szíve felébresztése miatt történik?
       Lássa meg, hogy te tudod, hogy nem az a fontos, amit lát az ember! Érezze meg, hogy te látod, ami beljebb van, mint a félrevezető felszín! Mert Isten maga is láthatatlan, mégis ott van, és te látod őt a másik emberben.

Mi a véleményed erről?