Elevenen él bennem egy gyermekkori emlék. A családommal együtt sétáltunk egy idegen városban a sétálóutcán. Előresiettem egy 10-20 métert, hogy megnézzek valamit. Miután megnéztem, feltekintettem, és nem láttam magam körül senkit. Most is csodálkozom, hogy hogyan tudtam annyira megijedni akkor, de úgy megrémültem, hogy nagyon hevesen vert a szívem és kiáltozni kezdtem: anyu, apu! Erre aztán kijött az egyik boltból anyukám és lassan megnyugodtam, mert végre nem éreztem elveszettnek magam.

Sajnos nem csak idegen helyeken érzi az ember magát elveszettnek. Az a szomorú, ha ott is így érez, ahol élnie kell. Hankiss Elemér professzor az Emberi Kaland című híres művét erre a gondolatra építi fel: az emberiségnek története során, és létezésének minden pillanatában meg kell küzdenie a szabadságért, biztonságért és méltóságért. Mindezt egy veszélyekkel és félelmekkel teli világban. A szerző aztán arra hoz a könyvben példákat, hogy az ember mit tesz ennek érdekében, hogy mégse érezze elveszettnek magát itt a földön. Szimbólumokat keres, amikbe kapaszkodhat, szent helyeket épít, ahol biztonságban érzi magát, különböző módszerekkel megpróbálja elhallgattatni a bűntudatát, megpróbál menekülni a veszélyek elől.

Igen, ilyen helyzetben van az elveszett ember. De a felolvasott igeszakasz alapján én most inkább arról az Istenről szeretnék beszélni, aki gondol az elveszett emberre és szereti azt. Három gondolatot szeretnék körbejárni:

1.       Jézus olyan Isten, aki észreveszi az elveszetteket

2.       Jézus olyan Isten, aki utánamegy az elveszetteknek

3.       Jézus olyan Isten, aki megmenti az elveszetteket

Jézus olyan Isten, aki ÉSZREVESZI az eltévedteket

A felolvasott igeszakasz példázata egy olyan pásztorról szól, akinek száz juha van. A pásztor észreveszi, hogy eltéved egy juh.

Egy a juhok viselkedéséről szóló írás szerint a juh mozgására jellemző, hogy:

- ha mélyedéshez ér, visszafordul a mélyedés széléről

- felágaskodik, amikor látja, hogy mélyedés van alatta

- zsákutcában megáll, megfordul, és kb. 3 m-re visszahúzódik annak végétől.

- nem hajlandó olyan vízbe belemenni, amely mély, vagy nem tudja annak mélységét,

- nem szívesen megy át olyan, számára ismeretlen szűk akadályon, melynek nem látja a végét.

Ezek szerint a juh nem egy kóborló állat. Viszont a vadabb juhokra jellemző egy veszélyes tulajdonság. „A vad juhok természetére jellemző az állatok együgyű és bizonyos körülmények között nagyon veszedelmes kíváncsisága.” Alfred Brehm, Az állatok világa

A kísértő pontosan ezt használta fel. Évának a kíváncsiságát felkeltette a kíváncsiságát a tiltott gyümölcs iránt. Ma is így tesz. Kíváncsivá teszi az embert azon csillogó dolgok iránt, amik újnak, érdekesnek tűnnek nekünk. Vonzza, orránál fogva vezeti, míg úgy eltávolodik az eredeti helyétől, a nyájtól, hogy eltéved.

De ennek a nyájnak olyan pásztora van, hogy egyetlen elveszett juhot is észrevesz. Hiába van neki száz, vagy ezer, vagy milliárd. Ő ismer minket.

Ne gondoljuk, hogy bizonyos, a társadalom peremén élő emberek az elveszettek. Az ige azt mondja, hogy mindannyian elveszettek vagyunk. Ézs 53:6 mondja: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta.”

A Jeremiás 50-ben pedig így olvassuk:

6. Pusztuló nyáj volt népem: pásztorai félrevezették, a hegyeken tévútra terelték. Hegyeken-halmokon jártak, elfeledték legelőjüket. 7. Aki csak érte, pusztította őket.

A mi pásztorunk tehát jól ismeri elveszett helyzetünket. De nem csak tud erről, hanem:

Jézus olyan Isten, aki UTÁNAMEGY az eltévedtekért

Jézus kereső pásztor. A kereső pásztornak nem a meglevők, hanem az elveszettek hiányoznak.

Már az Ószövetségben is így mutatkozik be: Ezékiel 34:16 Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok, úgy legeltetem őket, ahogy kell.

Van egy másik családi történetem az elveszéssel kapcsolatban. Itt a most 3 éves kislányom a főszereplő. Egy bevásárlóközpontban voltunk. Csenge, az akkor 2 éves lányunk ott volt a közelünkben. Egészen addig, míg egy következő percben észrevettük, hogy nincs körülöttünk. Körbejártuk többször az óriási áruházat, sehol semmi nyoma sem volt. Végül, kértük, hogy mondják be a hangosba, hogy aki egy két éves piros pulcsis szőke kislányt lát egyedül, az vigye oda az információs pulthoz. Hála Istennek ez hatott. Csenge a pénztárakon kívül járt már, és egy ottani eladó hozta őt vissza. Sokat tanultunk ebből az esetből. Ami miatt most elmeséltem az az, hogy nekünk a hangosbemondó segítségével került meg a kislányunk. Isten viszont nem használ hangosbemondót, vagy szupertávcsövet, vagy hődetektort. Ő tudja, hogy hol tévedtünk el, és utánunk jön, pontosan oda, ahol vagyunk. Jézus olyan Isten, aki UTÁNAMEGY az eltévedtekért.

Annak árán is, hogy ott kell hagynia addig a többit. A kereső pásztor mentő akciójának nem a biztonságban levők, hanem az elveszettek a célpontjai.

Zákeust például a fügefán kereste meg. A samáriai asszonyt Jákób kútjánál. A leendő tanítványokat a halászhajókban, vagy a pénzváltó asztalnál. Ott, ahol éppen voltak, ott érte el őket. Nem kérte, hogy először jöjjenek a templomba, imaházba. Hanem ő ment értük. Jó lenne ezt alaposan megértenünk, nekünk, mai keresztyéneknek.

Jézus érted is utánad megy. Most éppen ebben az igehirdetésben érkezik hozzád. Keres téged, hogy hazavigyen abba a közösségbe, ahová tartozol. Az újjászületettek közösségébe. De nem kényszerít. Csak szelíden kopog az ajtón. Semmiképpen sem töri rád. Ha valaki továbbra is távol, eltévedve akar élni, akkor ő nem korlátoz.

Jézus olyan Isten, aki MEGMENTI és VISSZAHOZZA az eltévedtet

A kereső pásztor szemében a legértékesebb az az egyetlen elveszett, akiért épp most kockáztatja saját életét.

Kilépve kicsit a példázat kereteiből, hadd emlékezzünk rá, hogy mit ünnepeltünk néhány napja. Azt, hogy mit jelentett Jézus számára ez a megmentés. Jézus számára ez a kereszthalált jelentette.

Én 13 éves koromban értettem ezekből meg annyit, hogy eldöntsem, hogy nem akarok az elveszett állapotban maradni. Engem gyülekezeti környezetben keresett fel. De az, hogy elveszett vagyok, így is be kellett ismernem, még ha kicsi gyerekkoromtól fogva hallottam a bibliai történeteket és nem volt velem semmilyen különösebb magatartási probléma, akkor is. Megmentését úgy éltem át, hogy most már biztonságban van az életem. A halálfélelem sem gyötört tovább, ami előtte nagyon fel tudott zaklatni.

Jézus megment és visszahoz.

Emlékszünk, mit mondtam, miről szól az említett Hankiss könyv? Számunkra veszélyes, idegen világban élünk.

Nos, én úgy gondolom, hogy aki nem ismeri be, hogy megmentésre szorul, az van igazán veszélyben. A tékozló fiú, amikor még a baráti társaságban herdálta az apai örökséget, biztos, hogy nem ismerte volna ezt be. De a disznóvájú mellett megértette, hogy ez az ő útja: vissza az atyai házhoz. Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy feltétlenül valami mélység, katasztrófa kell, ahhoz, hogy valakit Jézus megmenthessen. Sokkal inkább azt, hogy vannak különleges idők, alkalmak az ember életében, amikor dönthet. És vannak idők, amikor annyira engedi, hogy más foglalja le őt, mint az igazság, hogy képtelen meghallani Isten hívó szavát.

Ha most hallod ezt az igehirdetést, akkor gondolkozz el, hogy képes vagy-e meghallani azt, hogy keres pásztor, éppen téged. Ő nem akarja, hogy akár egy is elvesszen a kicsinyei közül.

Jézus olyan Isten, aki észreveszi az elveszetteket, utánamegy az elveszetteknek és olyan Isten, aki megmenti az elveszetteket.

Én ezzel az Istennel ismerkedtem meg, és ezt az Istent szerettem meg annyira, hogy csak vele tudom elképzelni az életem.

Add oda te is magad a pásztor kezébe! Nem tudok neked ennél jobb helyet mondani.