a  B i b l i a  f r i s s  h a r m a t a

Adventi idézet egy könyvből

2007/12/15. - írta: Csabosz

Nagyon tetszik egy könyv, amit a napokban vettem:
Farkas József: Szántsatok magatoknak új szántást! Alternatív teológia
(A szerző kiadása, Velence, 2000)

Az adventhez, Jézus Krisztus várásához kapcsolódó gondolatait hadd másoljam be ide:

Várás és elvárás

Különbséget kell tennünk két alig különböző szó között: várás és elvárás. Szemléltetés: a gazdag amerikai rokon azt üzente, hogy hamarosan meg fog látogatni. Elkezdődik a várás. Várjuk a közelebbi, pontosabb adatokat az érkezéséről. Ezzel egyidejűleg megmozdulnak az elvárások is. Mi szegények vagyunk, ő gazdag, bizonyára nem jön majd üres kézzel. Vajon mit hoz ajándékba? A szegénységünktől is, de a lelkületünktől is függ az, hogy mennyire „srófoljuk föl" az elvárásainkat. Amikor megérkezik a vendég, a várásunk beteljesedik. De külön kérdés az, hogy nem csalódunk-e a közben melengetett elvárásainkban.
Várás és elvárás: a Bibliában is megtaláljuk ezt a kettősséget. A próféták egymás után szóltak a világ Üdvözítőjének eljöveteléről. Az ígéretek nyomán elkezdődött a várás és ezzel párhuzamosan az elvárás is. Isten ígéretei mellé felhalmozódtak az emberi elvárások. Ezek az évszázadok során kettéágazódtak. Egyik oldalon egyre fényesebbek, egyre merészebbek lettek az elvárások. Jellegzetes kép: az „Oroszlán" (Júda oroszlánja, a Messiás) legyőzi a „Sas"-t (a Római Birodalmat). A másik oldalon egyre bensőségesebbé, mélyebbé és csöndesebbé lettek az elvárások. „Ez az én szolgám, akit támogatok... nem kiált, nem lármáz, nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el..." (Ézsaiás 42 és lásd hozzá az Ézsaiás 53-at).
Nem mindenütt, de többnyire ez a helyzet állott elő: a várás a Szentlélektől volt, az elvárás viszont a bűnökben-szenvedésekben vergődő emberi lélektől. Az elvárások az erőszak, győzelem, bosszúállás irányába fokozódtak. Kevesen voltak azok az „igazak" (caddikok), akiknek „elég" volt az Úr szenvedő Szolgájának megjelenése. Keresztelő János is megtántorodott: Valóban te vagy az Eljövendő (hiszen te „csak" kegyelmet hirdetsz a bűnösöknek!), vagy mást várjunk (véres kezű, győzelmes hadvezért)?
Jézus tanítványai sem voltak mentesek az akkori általános elvárásoktól. „Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izraelt" (Lukács 24,21). Példa értékű itt Saul megtérése. Ő is a dicsőséges Messiást várta, és nem tudta megbocsátani, hogy a keresztre szögezett Jézust némelyek Messiásuknak vallották. Minden zsidóból lett keresztyénnek gyötrelmes belső harcot kellett megvívnia önmaga addigi elvárásaival szemben - és ami ennél is fontosabb: a Szentlélek Isten segítségét kellett elnyernie - ahhoz, hogy leboruljon és megadja magát: „Én Uram és én Istenem!" (János 20,28).
Az Ószövetség és az Újszövetség átfogó figyelmeztetése: ügyeljünk az elvárásainkra. Minket is kísért az, hogy emberi elvárásainkkal elhomályosítjuk Istennek érvényes ígéreteit és amikor csalódunk téves-hamis elvárásainkban, akkor abbahagyjuk magát a várást is. Ha megsejtettünk valamit abból, hogy Jézus nem úgy jön vissza, ahogyan eddig gondoltuk és vártuk, akkor elhallgat a „Jövel Uram Jézus!" imádság is. Emberi kapcsolatainkban is ezt éljük át: a türelmes várás ígéretes csöndjébe belebeszélnek, belekiabálnak a türelmetlen elvárások, követelődzések. Nem elég nekünk az az „ajándék", amit a „gazdag rokontól" (a másik embertől!) kapunk.
De hát lehet várni elvárások nélkül? Nem lehet. Pontosabban: csakis imádkozva lehet. így: Istenem, vigyázz az én csalárd szívemre, hogy amikor megérkezik a „gazdag rokon", jobban örüljek a találkozásnak, mint az ajándékoknak. Nehéz a lecke, de nincs más út: le kell választanunk a vágyak-szenvedések szülte elvárásokat az Isten igaz ígéreteibe fogódzkodó, csöndes várásról. „Jó várni és megadással lenni az Úrnak szabadításáig!" (Jeremiás Siralmai 3,26).
3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://igek.blog.hu/api/trackback/id/tr65264504

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aranyhaj.blogspot.com 2007.12.16. 08:27:54

Szép írás. Nagyon keveseknek sikerül leválasztania az elvárásait, személyes vágyait a vallásról (be kell vallanom, nekem se mindig). De ahogy múlnak az évek, gyűlnek a tapasztalatok, egyre könnyebben megy.

aranyhaj.blogspot.com

cseri janos 2007.12.16. 16:52:08

Várni vagy elvárni? Ebben a sátáni világban nincs senki és semmi, akitől valamit el lehetne várni. Ami az Istenbe vetett hit, hogy az ember a testével együtt elveszti a sátán hatalmát is. 70 éves vagyok,de a szenvedések a dupláját is kiteszik.Sajnos meg kell várni mig kitelik az elrendelt idő. Kár, hogy elmenni - csak úgy - nem lehet. Így kikell VÁRNI! Megváltás az lesz amikor a lélek elhagyja ezt a sátán uralta testet.

Csabosz · http://bibliaprogramok.blog.hu 2007.12.17. 20:10:11

Az elvárásoktól való szabadulásról azt mondja a szerző, hogy imádság által lehet. Azon belül szerintem az segít, ha a TALÁLKOZÁSRA várok. Amikor udvaroltam a lánynak, aki később a feleségem lett, az volt az öröm, hogy találkozhattunk, hogy vele lehetek. Ma is tanulom, hogy ne elvárjak tőle, hanem arra figyeljek, hogy mindent meg tudjak adni, amit csak tőlem kaphat meg.
süti beállítások módosítása