Újból egy idézet következik (Szemvillanások - Elgondolkodtató szövegek Karl Barth-tól, Kálvin kiadó, 2006). Ezzel szeretnék minden olvasómnak áldott karácsonyt kívánni.
Az Üdvözítőnek többé nem kell megszületnie. Ő egyszer és mindenkorra megszületett. De szeretne betérni hozzánk. Annak a helynek, ahová az Üdvözítő nálunk betér, van egy közös vonása a betlehemi istállóval: itt sincs semmi, ami szép, hanem meglehetősen kopárnak tűnik: egyáltalán nem otthonos, hanem meglehetősen rideg, egyáltalán nem emberhez méltó, hanem egészen állatközeli. Büszke vagy szerény hajlékaink és mi, mint ezek lakói - hiszen ez csak életünk felszíne. Ez alatt mélység rejlik, sőt szakadék tátong. És ott alul vagyunk mi, emberek, mindenki a maga módján, talán éppen koldusszegények, talán éppen elveszett bűnösök, talán éppen sóhajtozó teremtmények, talán éppen haldoklók, talán éppen emberek, akik nem tudják, hogyan tovább. És éppen ide tér be Jézus, sőt: már be is tért mindannyiunkhoz. Igen, Istennek legyen hála ezért a sötét helyért, ezért a jászolért, ezért az istállóért a mi életünkben is. Ott lent van szükségünk Őrá, és éppen ott tud Ő is bennünket használni, mindannyiunkat. Ott éppen megfelelünk Neki. Ott Ő csak arra vár, hogy Őt lássuk, Őt felismerjük, Őbenne higgyünk, Őt szeressük. Ott üdvözöl bennünket. Ott nem is marad más hátra számunkra, mint hogy mi is üdvözöljük és köszöntsük Őt. Ne szégyelljük magunkat, hogy ott lent egészen közel vagyunk az ökörhöz és a szamárhoz. Éppen ott tart Ő mindannyiunkat a legszorosabban.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.