A testetöltés etikája

    Különös kettősség figyelhető meg az újszövetségi könyvekben, amikre mostanában újból rácsodálkoztam. Néha elmond egy kijelentést az ige Isten előtti állapotunkról, például, hogy „Krisztust öltöttétek magatokra” (Gal 3:27b), majd máshol pedig felszólít, hogy „öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust” (Róm 13:14). Vagy Pál apostol ezt mondja: “Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint.“ (Gal 5:25) Az Ige tehát elmondja kijelentő módban, hogy Isten tett valamit értünk vagy velünk; és maga ez az esemény hordozza felszólítást is, amit aztán néha külön is megfogalmaz. Nekünk annak az állapotnak megfelelően kell élnünk, amibe az isteni kegyelem által kerültünk. Az Úr ugyanis megteremtette az erkölcsi alapot arra, hogy igeszerű, Krisztushoz hasonlító lehessen az életünk.
    Hogy is van ez?! Megadta az Úr és mégis felszólít ugyanarra? Igen. Ha ezt az egymást kiegészítő kettősséget elfogadjuk, akkor azt gondolom, hogy Krisztus testet öltésének titkához, értelméhez is közelebb jutunk. Krisztus ugyanis nem „karácsonyünnep-alapítónak” jött a földre. Isten jóakaratának ez a csodálatos megnyilvánulása, hogy elküldte egyszülöttjét, a lehető legcéltudatosabb tett volt. A végső célja ennek a te és az én üdvösségem.
    Mit jelent ki, és mire szólít fel minket az Ige Krisztus születésével kapcsolatban? Talán a legtömörebb kifejtése ennek a Kol 1:15 verse: „Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül.” Az „elsőszülött” eredeti szavából képződött a „prototípus” kifejezés is. Krisztus azért jött, hogy „prototípusa” legyen az embereknek! Neked és nekem is. Isten szándéka már a teremtéskor is az volt, hogy Krisztushoz hasonlóvá formáljon bennünket. A bűn miatt eltorzult képmás helyreállása Krisztusban vált lehetővé.
    Ennek első lépése az, amit először Nikodémus hallhatott Jézus szájából: „újonnan kell születnetek!” (Jn 3:7). A továbbiakról János első levelének van fontos mondanivalója. El kell hagyni a bűnt: „Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől született.” (1Jn 3:9) és igaz életet kell élni: „Ha tudjátok, hogy ő igaz, ismerjétek fel, hogy aki az igazságot cselekszi, az is mind tőle született.” (1Jn 2:27). Mindent a szeretet jegyében kell tenni: „aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent” (1Jn 4:7).
    Jézus születésének tehát ezek a szükségszerű következményei Isten eredeti terve szerint. Csak ha elhatározom ezekre magamat, úgy teljesülhet Isten célja Krisztus megszületésével. Ekkor válhatnak számomra a karácsonyi igék jövő idejűvé, feladattá. Ha Krisztus megszületik bennem, elindulhat a megszentelődés folyamata. Ez új, napról-napra újuló isteni életmódot hoz közel, tesz elérhetővé. Ez a testetöltés etikája.

Mi a véleményed erről?