a  B i b l i a  f r i s s  h a r m a t a

Lelki mérföldkövek

2008/01/15. - írta: Csabosz

 
Józsué könyve arról szól, hogy Isten népe hogyan foglalja el az ígéret földjét. Nagy feladat ez, komoly hit kell hozzá. Józsué kémeket küld Jerikóba, majd a tőlük kapott kedvező hírek vétele után elindul Sittimből Izráel fiaival, és eljutnak a Jordánhoz, melyen nincs híd. Hasonló helyzetben vannak, mint Mózes volt egykor. Előttük a sok víz, és csak előre vezet az út. Az Úr bátorítja Józsuét:
Józs. 3,12-13 Most tehát válasszatok ki tizenkét férfit Izráel törzseiből, törzsenként egy-egy férfit. És mihelyt a Jordán vizét érinti a papok lába, akik az ÚRnak, az egész föld Urának a ládáját viszik, a Jordán vize kettéválik, a felülről lefelé folyó víz megáll, mint egy gát.
Így is lett. Egyszerre csak megállt a fölülről lefelé folyó víz, gátként feltornyosult egy nagy szakaszon.
Józs. 3,17 Az ÚR szövetségládáját vivő papok ott álltak szilárdan a Jordán száraz medrében. Egész Izráel átkelt, és mindaddig száraz volt a meder, amíg az egész nép mindenestül át nem kelt a Jordánon.
Az Úr ezután arra kéri őket, hogy állítsanak fel emlékköveket ezen a helyen.
Ennek az oka:
Józs. 4,6-7 Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek; és ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek, akkor ezt mondjátok nekik: Kettévált a Jordán vize az ÚR szövetségládája előtt, amikor átkelt a Jordánon; kettévált a Jordán vize, és erre emlékeztetik ezek a kövek Izráel fiait mindörökké.
Isten soha nem támogatta, sőt tiltotta, hogy szobrokat, emlékműveket állítsanak fel neki, vagy megpróbálják kiábrázolni őt. Ám azt, hogy egyszerű, megmunkálatlan köveket helyeznek el emlékeztető jelként Isten emberei, azt sok helyen olvassuk:
  •          1Móz. 28,18 Reggel fölkelt Jákób, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére.
  •         1Móz. 31,44-45 Jákób és Lábán közti szövetség Azért jöjj, kössünk szövetséget egymással, az legyen a tanú köztünk! Ekkor fogott Jákób egy követ és fölállította azt szent oszlopként.
  •          1Sám. 7,12 Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpa és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Mindeddig megsegített bennünket az Úr!
  •          Józsué könyvében még három helyen is olvashatunk, kövekről, kőhalmokról (Józs 7:26; 8:29; 24:26)
Mire jók ezek az emlékkövek? Három fontos funkciót hadd említsek meg:
1.      Isten tetteire emlékeztetnek
Az Ószövetség emberei az Istennel való találkozásuk emlékezetére egy követ, vagy egy oltárt állítottak fel, mint az előbbi példákon láttuk. Ezek a kövek mérföldkövei lettek az Istennel való nagy találkozásnak. Itt azonban nem is szeretnék hosszan időzni, mert most az az igazán érdekes számomra, amit a következő pontban szeretnék kifejteni.
2.      Az emlékkövek útirányt is jeleznek
Isten sorozatosan munkálkodva valósítja meg isteni szándékait. Amit a múltban cseleke­dett, azt már az ő országának szándékával tette. Amit a jelenben cselekszik, az kapcsolódik a múlthoz, és a gondolatában ugyanúgy Isten országának szándéka van. Isten minden tette a múltra épül, de a jövőbe mutat.
Mikor Isten elhívta Ábrahámot (1Móz 12), akkor egy népet kezdett előhozni magának, Mikor Izsákhoz jött, ő látta Isten távlatát, mert Isten emlékeztette az apjával, Ábrahámmal való kapcsolatára (1Móz 26:24). Jákóbnak úgy mutatkozott be Isten, mint ÁBRAHÁMNAK ÉS IZSÁKNAK ISTENE (1Móz 28:13). Mikor Isten eljött Mózeshez, segített neki látni azt a táv­latot, ahogy ő cselekszik a történelemben. Azt mondta, hogy ő az ÁBRAHÁM, IZSÁK ÉS JÁKÓB ISTENE (2Móz 3:6-10). Isten az ő isteni tervének minden lépésénél bevont egy személyt, Az elhíváskor Isten gyakran felsorolta addigi munkálkodását, így az egyén megláthatta, hogy Isten távlatában már mi történt addig.
Mózes az ötödik könyvben még egyszer áttekinti, hogy Isten mi mindent cselekedett már addig Izráelért. Isten arra készült, hogy bevigye a népet az ígéret földjére. Akarta, hogy lássák azt a történelmi távlatot, amelybe illeszkedik ez a most következő lépés. A 29. fejezetben Mózes egy rövid összefoglalást adott a nép történetéről. Mózes a szövetségújítás alkalmával az Isten követésében való hűségre akarta emlékeztetni a népet. Vezetőváltásra készültek, és arra, hogy bemennek az ígéret földjére. Szükséges volt Isten távlatából látniuk az új irányt. Izráelnek szükséges volt látnia azt is, hogy ez az új irány Istennek eddigi tetteihez kapcsolódik.
Isten be akar avatni a szándékaiba. Ő mind ez ideig munkálkodik a világban (Jn 5:17). A te életedben is munkálkodik születésed óta. Sőt, már megszületésed előtt kidolgozta az életedre vonatkozó tervét. Isten azt mondta Jeremiás prófétának: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek" (Jer 1:5). Amikor Isten egy újabb lépést vagy irányt készül adni az életednek, az mindig beleillik előző cselekedeteinek a sorába. Ő nem vált át hirtelen valami másra, és kitérőt sem tesz. Jellemedet az ő isteni szándékának szem előtt tartásával építi.
Hasznos tehát, hogy beazonosítsuk életünk „lelki mérföldköveit". Minden esetben, amikor Isten hívásával vagy útmutatásával találkozunk, tudatosan állítsunk egy lelki mérföldkövet annál a pontnál. Ez odafigyelést igényel, de fontos ez nagyon. Józsuénak is volt sok fontos dolga. Menni kellett volna tovább, elfoglalni a területeket. De az Úr szava nyomán tudta, hogy nekik most időt, energiát kell szánniuk arra, hogy odahordják és felállítsák a köveket.
A lelki mérföldkő olyan változást, döntést vagy útirányt jelez, amikor számomra világossá vált, hogy ott és akkor Isten vezetett. Időnként visszatekinthetek ezekre a lelki mérföldkövekre, és láthatom, hogy Isten milyen hűségesen vezette életemet az ő szándéka szerint.
Amikor Isten vezetésével kapcsolatban kell döntést hoznom, akkor veszem igazán hasznát ezeknek a köveknek. Visszanézek ezekre a lelki mérföldkövekre, és látom, hogy mit tett eddig velem az Úr. Ezek nem csak a megtérésem, bemerítkezésem pillanatai tehát, hanem olyan események, amikor Isten világosan, egyértelműen cselekedett az életemben. Isten életemben végzett teljes munkájának összefüggése nélkül ne tegyünk egyetlen újabb lépést sem. Ez segít az ő távlatában látni a múltamat és a jelenünket. Hogyan folytassam? Szemügyre veszem az előttem álló lehetőségeket. Megnézem, hogy a választható lehetőség közül melyik illeszkedik legjobban ahhoz, amit Isten már cselekszik az életemben. Olykor valamelyik irány nagyon jól illik ahhoz, amit Isten már cselekszik az életemben. Ha egyik sem tűnik olyannak, ami ebbe illenék, akkor folytatom az imádkozást és várom Isten vezetését. Ha a körülmények nincsenek összhangban azzal, amiről Isten szól a Bibliában és az imádságban, akkor valószínűleg az időzítéssel van baj. Ilyenkor Istenre várok, hogy jelentse ki nekem az ő időzítését.
Mik voltak tehát a te életedben ezek a mérföldkövek? Milyen találkozásaid voltak az Úrral? Mikor kellett jelentős döntéseket hoznod a jövőre nézve? Ezekben ott volt az Úr? Ő cselekedett? Érdemes otthon készíteni erről listát, elvégezni a lelki leltározást. A boltokban épp ilyenkor, év elején szoktak leltározni.
Van még egy nagyon fontos haszna ezeknek az emlékköveknek:
3.      Emlékeztetik az utódokat Istenre
Azt olvassuk
„ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek”.
Az Úr itt – vegyük észre – nevelési tanácsot ad nekünk. Nagy feladat a hívő szülők előtt gyermekük hitre nevelése. A legtöbbet az életpélda nevel. Ha látja életünkben gyermekünk, hogy ez is, meg az is valahogy nem a megszokott viselkedést, hanem valami mást, többet vetít elő, akkor kíváncsivá lesz, és kérdezni fog. Az emlékkövek kíváncsivá teszik gyermekeinket. És ők maguk kérdeznek. Az ember sokkal jobban megjegyzi, amit ő válaszként kapott egy kérdésére, mintha valamit csak belésulykoltak, de nem is érdekelte őt.
Hasznosak tehát ezek a kövek. Keresd meg, azonosítsd őket az életedben, és lelki áldások eszközei lesznek számodra!
Befejezésül hadd említsek meg még egy követ:
Ézs. 28,16 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el!

 

Jézus Krisztus olyan alapkő, amire bátran építkezhetek. Ezt a követ soha ne hagyjam figyelmen kívül, soha ne gondoljam, hogy nélküle is meg fog állni életem!
Címkék: igehirdetés vezetés
1 komment

Meg tudsz újulni?

2008/01/15. - írta: Csabosz

Új év van, új ruhát kapott a blogom. Legyen most itt pár gondolat a megújulásról:

A Szentlélek által újjáteremtett élet így válik nyilvánvalóvá: régi lényünk, hiábavalóéletünk a múlté, minden megújul. Az újjászületés hatalmas élménye teljesen átformál. Amikor Zákeus elkezdte jóvátenni régi gonoszságait, arra felfigyeltek Jerikó polgárai. A Szentlélek tesz minket vonzóvá és hasznossá mások számára, éspedig a tettekben megnyilvánuló szeretet és az élet Igéi által. Csak ne térjünk ki a „folyam" elol, ne álljunk meg az áramlás szélén, a partmenti tócsáknál! (Ez 47,11). A Lélekáradatának, mint egyetlen életelemünknek, magával kell ragadnia minket, hogy vezessen és hordozzon.
Címkék: blog megújulás
2 komment

Karácsonyi idézet

2007/12/19. - írta: Csabosz

Újból egy idézet következik (Szemvillanások - Elgondolkodtató szövegek Karl Barth-tól, Kálvin kiadó, 2006). Ezzel szeretnék minden olvasómnak áldott karácsonyt kívánni.

Az Üdvözítőnek többé nem kell megszületnie. Ő egyszer és mindenkorra megszületett. De szeretne betérni hozzánk. Annak a helynek, ahová az Üdvözítő nálunk betér, van egy közös vonása a betlehemi istállóval: itt sincs semmi, ami szép, hanem meglehetősen kopárnak tűnik: egyáltalán nem otthonos, hanem meglehetősen rideg, egyáltalán nem em­berhez méltó, hanem egészen állatközeli. Büszke vagy sze­rény hajlékaink és mi, mint ezek lakói - hiszen ez csak éle­tünk felszíne. Ez alatt mélység rejlik, sőt szakadék tátong. És ott alul vagyunk mi, emberek, mindenki a maga módján, ta­lán éppen koldusszegények, talán éppen elveszett bűnösök, talán éppen sóhajtozó teremtmények, talán éppen haldok­lók, talán éppen emberek, akik nem tudják, hogyan tovább. És éppen ide tér be Jézus, sőt: már be is tért mindannyiunk­hoz. Igen, Istennek legyen hála ezért a sötét helyért, ezért a jászolért, ezért az istállóért a mi életünkben is. Ott lent van szükségünk Őrá, és éppen ott tud Ő is bennünket használni, mindannyiunkat. Ott éppen megfelelünk Neki. Ott Ő csak arra vár, hogy Őt lássuk, Őt felismerjük, Őbenne higgyünk, Őt szeressük. Ott üdvözöl bennünket. Ott nem is marad más hátra számunkra, mint hogy mi is üdvözöljük és köszöntsük Őt. Ne szégyelljük magunkat, hogy ott lent egészen közel vagyunk az ökörhöz és a szamárhoz. Éppen ott tart Ő mind­annyiunkat a legszorosabban.
Címkék: hellókarácsony
Szólj hozzá!

Adventi idézet egy könyvből

2007/12/15. - írta: Csabosz

Nagyon tetszik egy könyv, amit a napokban vettem:
Farkas József: Szántsatok magatoknak új szántást! Alternatív teológia
(A szerző kiadása, Velence, 2000)

Az adventhez, Jézus Krisztus várásához kapcsolódó gondolatait hadd másoljam be ide:

Várás és elvárás

Különbséget kell tennünk két alig különböző szó között: várás és elvárás. Szemléltetés: a gazdag amerikai rokon azt üzente, hogy hamarosan meg fog látogatni. Elkezdődik a várás. Várjuk a közelebbi, pontosabb adatokat az érkezéséről. Ezzel egyidejűleg megmozdulnak az elvárások is. Mi szegények vagyunk, ő gazdag, bizonyára nem jön majd üres kézzel. Vajon mit hoz ajándékba? A szegénységünktől is, de a lelkületünktől is függ az, hogy mennyire „srófoljuk föl" az elvárásainkat. Amikor megérkezik a vendég, a várásunk beteljesedik. De külön kérdés az, hogy nem csalódunk-e a közben melengetett elvárásainkban.
Várás és elvárás: a Bibliában is megtaláljuk ezt a kettősséget. A próféták egymás után szóltak a világ Üdvözítőjének eljöveteléről. Az ígéretek nyomán elkezdődött a várás és ezzel párhuzamosan az elvárás is. Isten ígéretei mellé felhalmozódtak az emberi elvárások. Ezek az évszázadok során kettéágazódtak. Egyik oldalon egyre fényesebbek, egyre merészebbek lettek az elvárások. Jellegzetes kép: az „Oroszlán" (Júda oroszlánja, a Messiás) legyőzi a „Sas"-t (a Római Birodalmat). A másik oldalon egyre bensőségesebbé, mélyebbé és csöndesebbé lettek az elvárások. „Ez az én szolgám, akit támogatok... nem kiált, nem lármáz, nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el..." (Ézsaiás 42 és lásd hozzá az Ézsaiás 53-at).
Nem mindenütt, de többnyire ez a helyzet állott elő: a várás a Szentlélektől volt, az elvárás viszont a bűnökben-szenvedésekben vergődő emberi lélektől. Az elvárások az erőszak, győzelem, bosszúállás irányába fokozódtak. Kevesen voltak azok az „igazak" (caddikok), akiknek „elég" volt az Úr szenvedő Szolgájának megjelenése. Keresztelő János is megtántorodott: Valóban te vagy az Eljövendő (hiszen te „csak" kegyelmet hirdetsz a bűnösöknek!), vagy mást várjunk (véres kezű, győzelmes hadvezért)?
Jézus tanítványai sem voltak mentesek az akkori általános elvárásoktól. „Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izraelt" (Lukács 24,21). Példa értékű itt Saul megtérése. Ő is a dicsőséges Messiást várta, és nem tudta megbocsátani, hogy a keresztre szögezett Jézust némelyek Messiásuknak vallották. Minden zsidóból lett keresztyénnek gyötrelmes belső harcot kellett megvívnia önmaga addigi elvárásaival szemben - és ami ennél is fontosabb: a Szentlélek Isten segítségét kellett elnyernie - ahhoz, hogy leboruljon és megadja magát: „Én Uram és én Istenem!" (János 20,28).
Az Ószövetség és az Újszövetség átfogó figyelmeztetése: ügyeljünk az elvárásainkra. Minket is kísért az, hogy emberi elvárásainkkal elhomályosítjuk Istennek érvényes ígéreteit és amikor csalódunk téves-hamis elvárásainkban, akkor abbahagyjuk magát a várást is. Ha megsejtettünk valamit abból, hogy Jézus nem úgy jön vissza, ahogyan eddig gondoltuk és vártuk, akkor elhallgat a „Jövel Uram Jézus!" imádság is. Emberi kapcsolatainkban is ezt éljük át: a türelmes várás ígéretes csöndjébe belebeszélnek, belekiabálnak a türelmetlen elvárások, követelődzések. Nem elég nekünk az az „ajándék", amit a „gazdag rokontól" (a másik embertől!) kapunk.
De hát lehet várni elvárások nélkül? Nem lehet. Pontosabban: csakis imádkozva lehet. így: Istenem, vigyázz az én csalárd szívemre, hogy amikor megérkezik a „gazdag rokon", jobban örüljek a találkozásnak, mint az ajándékoknak. Nehéz a lecke, de nincs más út: le kell választanunk a vágyak-szenvedések szülte elvárásokat az Isten igaz ígéreteibe fogódzkodó, csöndes várásról. „Jó várni és megadással lenni az Úrnak szabadításáig!" (Jeremiás Siralmai 3,26).
Címkék: könyv advent hellókarácsony
3 komment

Jön az igaz király

2007/12/03. - írta: Csabosz

 
Egy kicsit kibővítve olvastam fel az igét, mint ahogy az eredetileg ki volt jelölve (5-8 versek). Abban láttam meg az üzenetet ugyanis, hogy milyen környezetben hangzik el ebben az igében a messiási prófécia a szabadságról, biztonságról, boldog jövőről.
A 23. fejezet elején pásztorokról van szó, akik hagyják, hogy szétszéledjen a nyáj, nem táplálják, nem őrzik őket. A pásztorságot uralkodásként fogják fel, és nem szolgálatként. Azt mondja róluk az Úr, hogy számon kéri majd rajtuk gaztetteiket, és helyettük olyanokat állít a nyáj élére, akik jól pásztorolják őket.
A messiási prófécia után pedig a hamis prófétákról van szó, akik erkölcstelenek, a gonosztevőket bátorítanak, házasságtörők, hazugságban élnek. E két jellemzés közé van beékelve a Messiásról szóló örömteli prófétai szó.
Jézus mindig így jön, mindig a bűnös világba jön. Előtte és utána is bűn van, ő pedig tiszta. Így jött először, bűnökkel szennyezett, sötét világba. Olyan ura volt ekkor Izrael népének, aki arra is képes volt tömegesen gyilkoltasson le gyermekeket Betlehemben. Olyan vallási vezetői, akik csak szavakkal tisztelték Istent, kegyes látszatot mutatva, de szívüket szennyben hagyva. Olyan nép volt Jézus korában, aki kereste ugyan az igazságot, de nem nagyon lelte sem a királynál, sem a farizeusoknál.
Eljött Krisztus, hogy az emberek halljanak az igazságról. Halljanak róla, hogy lehetséges szabadulni a bűntől, hogy lehetséges Istent úgy követni, hogy az ember szabadnak érzi magát mégis. Lehet cselekedni a jót, mindannak ellenére, hogy oly sokan a rossz úton járnak, mert van egy igaz közöttük, akire lehet nézni, és erőt lehet nyerni. Ezért jött el Jézus első alkalommal.
Kisarjadt a vesszőszál Isai törzséről. Az 5-9. versek, ahol a messiási próféciát olvassuk, előre mutatnak. A próféta látja Krisztus megjelenését, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el az országban. Ez számunkra múlt is, és jövő is. Múlt abban az értelemben, hogy ez az igaz király eljött már Jézus Krisztus személyében, de jövő abban az értelemben, hogy az a biztonság és igazságosság, amit a próféta itt lát, akkor fog csak eljönni, amikor Krisztus másodszor is vissza fog jönni. Akkor fog ugyanis olyan királyként jönni, aki rendet tud tenni abban a nagy káoszban, amiben élünk. Akkor világosabb lesz, kik az övéi, „kiknek mosta meg a ruháját az ő vére.”
Reményt hirdet meg tehát ezzel a próféta. Reményt, annak a népnek, akiknek gondatlan vezetői vannak a társadalmi életben és hamis próféták a lelki életben. Reményt nekünk is, a 2007-es Magyarországnak. És reményt nekünk, ami gyülekezetünknek.
Az advent egyik kulcsfogalma a reménység. Azért van okunk remélni, mert jön a mi igaz királyunk. Ismerjük ezt a reménységet? Tapasztaljuk Krisztusban azokat, amiket ez a felolvasott igeszakasz elmond róla? Krisztus bölcsessége, jogossága, igazságossága ismert előttem? Ilyen királyom ő nekem is? Ismerem azt a szabadságot, és biztonságot, amit az ő jelenléte jelent?
 Egy pszichológus megkérdezett 3000 embert, hogy miért élnek, mit várnak a jövőtől. Ilyenféle válaszokat kapott:
- Várom, hogy történjen velem valami
- Várom a következő évet
- Várom, hogy eltűnjön utamból az ellenségem
- Voltak sokan, akik azt mondták, hogy napról napra élnek, nem várok semmit a jövőtől.
Talán érezzük magunk körül ezt a csüggedt, magába forduló lelki helyzetét az embereknek.
Valaki a következőt írta az interneten, egy nyilvános fórumban:
Fogalmam sincs már hogy ki mit vár az élettől. És már azt sem tudom, én mit várok tőle. Amiben hittem, egyszerűen semmivé vált. Csalódtam az emberekben.
Fel tudjuk az ilyen emberek számára mutatni, hogy van remény egy új életre?
Mások nagyon figyelik a világ eseményeit, és félnek a sötét jövőtől, a terroristáktól, a kataszrófáktól. Jézus figyelmeztetett, hogy valóban jönni fognak ezek. De utána ezt mondta tanítványainak:
Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok. Lk. 21,28
Az igazi "világvége" csak felénk fordult arca "Isten új világa" kezdetének. Ahogyan a megfeszített és meghalt Krisztus feltámadását isteni átalakulási és megdicsőülési folyamatként érthetjük, úgy képzelhetjük el a régi világ elmúlását és az újnak eljövését. Semmi sem semmisül meg, de minden átalakul. A világ elmúlásának fájdalmai olyanok, mint Isten új világának szülési fájdalmai, ahogyan azt Pál hirdeti:

Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Róm. 8,18
Hogy nézel a jövő felé, testvérem? A derék asszonyról olvassuk, hogy  
Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé. Péld. 31,25
A következő hetekben sok feladat vár azokra, akik alaposan elő szeretnék készíteni a karácsonyt. Hogyan nézel ez elé? Elkezdődött a 2007-es év utolsó hónapja. Hogyan nézel a következő év felé?
Engedd, hogy az idei advent reménységgel töltsön el! Az élő reménység nevet a holnapra, mert Istene van, mert élő Krisztusa van. Ha neked is van, nevetve nézhetsz a holnap elé. Tedd is meg!
Címkék: advent
Szólj hozzá!

Van mit remélned!

2007/11/01. - írta: Csabosz

 
A zsoltárok imádságok. A 39. zsoltár szerzője is imádkozik. Nagy dolgokkal hadakozik imádságában: a szenvedés és a halál témájával. Ezért olvashatjuk a 3-4 versekben:
Néma voltam, szótalan, hallgattam, de ez nem volt jó, fájdalmam kiújult. Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam.
Miért a sok szenvedés, mi történik a halálban, és mi lesz azután az emberrel? Csak akkor tudunk igaz választ találni ezekre a nehéz kérdésekre, ha bejárjuk a zsoltáros által megtett utat. Két dolgot kell felismernünk:
1.       Isten nélkül reménytelen a helyzetünk
2.       Isten élő reménységgel ajándékoz meg minket
E két igazságról szeretném, ha most gondolkoznánk.
 
Isten nélkül reménytelen a helyzetünk
 
Mindenki vár az élettől valamit. A gyermek játékot, a fiatal a megfelelő társat, a felnőtt jó munkalehetőséget, az idős egészséget. Mindenki valamilyen reménnyel kezdi el reggel a napot. Ha nem lenne reményünk, nem várnánk az élettől semmit, akkor elpusztulna a lelkünk. Mindenkiben van tehát remény. Az emberi remények azonban, amelyek mozgásban tartanak nap mint nap, könnyen elpattannak. Legalább két sziklán okvetlenül léket kapunk: az egyik a HALÁL, a másik az EMBERI GONOSZSÁG: minden jó vállalkozást megfúrnak ármánykodó sötét erők.
Sok ilyen léket kapott ember él körülöttünk. Talán mi magunk sem szívesen gondolkodunk ezekről. Miért ilyen sok a gonoszság, és miért arat így a halál?
A zsoltáros is eljut ide:

Így hát mit várhatok, Uram?

De így folytatja:

Egyedül benned reménykedem!

Ha eljutunk ide, hogy felismerjük, hogy kevés, hogy a másik emberről feltételezem a jót. Kevés, hogy nem gondolok a halálra, csakis az élettel, az életemmel foglalkozom. Nos, ha eljutunk ide, akkor kész a lelkünk befogadni a reménységről szóló tanítást.
 
Isten élő reménységgel ajándékoz meg minket
 
Két szikláról beszéltem, ami léket okozhat: a HALÁL, és az EMBERI GONOSZSÁG. A keresztény remény ezen sziklákhoz közelítve "bekapcsolja a magassági kormányt". Ugyanis felül lehet ezeken emelkedni. Krisztus az, aki reményt tud adni nekünk. A keresztyén reménység abban a Krisztusban bízik, aki erős Isten létére gyöngeségben elszenvedte az erőszakot, de föltámadt a holtak közül.
A keresztény remény: hit Isten jövőre vonatkozó kinyilatkoztatásában. Mit hiszek? - hogy Isten szeretett és szeret most is. Ha azt mondom, hogy Isten holnap is szeretni fog: ez a remény.
A hit az alap, amin a reménység nyugszik, a reménység pedig táplálja és támogatja a hitet. Senki sem várhat Istentől valamit, ha előzőleg nem hisz ígéreteinek. De hitünk is úgy lesz több, ha tudunk remélve várni az Úrra. Hit által jut az ember a valódi élet nyomára, de egyedül a reménység tartja meg ezen a nyomon.
A reménység késszé tesz a jelen keresztjét hordani. Sokféle keresztünk van. Nehezek ezek. De aki nem teszi le, az hasznát veszi majd az Úr előtt. Ez lesz a jel, hogy ő keresztyén volt. Kereszthordozó.
Mondhatja valaki, hogy én a jelenben élek, itt kell helytállnom, mi dolgom a jövővel? A reménység nem távolít el a jelen valóságától. Ellenkezőleg. Ha van reménység, az tettekre késztet. Egy helyen egy áramfejlesztő vízierőművet építettek egy völgyben. Az ott levő kis város lakóit lassanként áttelepítették, mert a város víz alá került, amikor a vízzáró gátat fölépítették. Tudta ezt a város is, hogy el kell onnan költözniük. Szép kis város volt, rendben tartott épületekkel, udvarokkal. A gát fölépítésére hozott döntés és a gát felépítése közti időben azonban a városban levő épületek, amelyeket korábban nagyon szépen rendben tartottak, teljesen leromlottak. A csinos kis városból romváros lett. Miért történt ez? A válasz egyszerű. Ahogy egy lakó mondta: “Ahol nincs remény a jövőben, ott nincs munka a jelenben.”
Ország is sokkal előrébb tartana, ha tudnának reménykedni az emberek. Ha hinnének a jövőben. Aki azonban sok-sok alkalommal csalódott, az kevésbé hisz. De kikben csalódik? Emberekben, vezetőkben, politikusokban. Nem, kedves testvérek, emberekben nem érdemes bízni. Egyedül Istenben érdemes reménykedni. Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem!
10.v. Néma maradok, nem nyitom ki számat, hiszen te munkálkodsz.
Boldog, aki tud. Két igét hadd olvassak ehhez:
JSir. 3,25 Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz.
Péld. 16,20 Aki megérti az igét, annak jó dolga lesz, és boldog az, aki bízik az Úrban.
Mint mondtam, Jézus Krisztus által van okunk remélni. Ő ugyanis legyőzte a gonosz erőit a golgotai kereszten. Harmadik napon pedig feltámadott.
Krisztus nem csak vigasztalás a szenvedésben, hanem Isten tiltakozása is a szenvedés ellen. Igen, Isten ellene van a szenvedésnek és a halálnak. Fiát is feltámasztotta a halálból, és bennünket is fel fog támasztani. Sokan félnek attól, hogy Isten karjaiba fussanak, mert azt gondolják, ez korlátozást vagy bekerítést jelentene nekik. Pedig átölelésről van szó. A szeretet karjai ezek, mióta Isten Jézus kinyújtott karjai által utánunk nyúlt.
Gyertek, fussunk Isten karjai közé ezért az élő reménységért!
Hiszed-e ezt, hogy az Úr munkálkodik életedben? Itt és most is? Tudsz remélni?Halottak napja környékén talán minket is jobban foglalkoztatnak ezek a kérdések.
Címkék: remény
Szólj hozzá!

Biblia vizuálisan

2007/10/02. - írta: Csabosz

Egy hasznos eszközre bukkantam, ami érdekes meglátásokat adhat a bibliai szavak előfordulása tekintetében. A Bible Word Locator megmutatja hogy az adott bibliai szó (vagy szavak) az igében hol milyen gyakran fordulnak elő. A honlap az ESV (English Standard Version) biblia szövegét használja. A www.openbible.info oldalon más hasznos bibliai eszközöket is találhatunk.

Címkék: biblia bibliatanulmányozás
Szólj hozzá!

Hálaadás a reménytelenség helyett

2007/09/27. - írta: Csabosz

 
Ez a szép zsoltár, ami nagyon közel került hozzám a készülés során a hála és a remény zsoltára. A bibliamagyarázók szerint a babiloni fogságból hazaérkezettek zsoltára ez.  Fáradtak lehetnének, és reményvesztettek. Ehelyett hálaimádságot olvashatunk tőlük az Igében.
A fogságból hazatérők roppant nehézségek előtt találták magukat. A babiloniak annakidején elpusztították az országot, vezetőrétegétől megfosztották. Utána sem következtek nyugodt idők (Jer 41-43). Leszegényedett, nehéz körülmények között élő országban kellett elhelyezkedniük, amelyben helyismeretük sem volt, hiszen kevés kivétellel a fogságban születtek. Beilleszkedni, megélhetést találni, otthont építeni nehéz és sürgető feladat, hiszen a magukkal hozott tartalékok végesek voltak. Ráadásul mintha Isten sem cselekedne: túl nagy csend van a világban, maradnak az eddigi állapotok, nem jönnek olyan változások, amik Izráel kibontakozását segítenék.
Ők mégis hisznek:
Felépíti Jeruzsálemet az ÚR, összegyűjti a szétszóródott Izráelt.
Tudunk hittel tekinteni a jövő felé? Nagyon keserűek az emberek körülöttünk. Mi pedig együtt vagyunk, hogy hálát adjunk urunknak. Kijöttünk mi is a fogságból. A bűn fogságából. Az Úr gyűjtött össze minket. A világban azt élik ét az emberek, hogy nincs összetartás, nincs, ami összegyűjtse és együtt tartsa az embereket. Minket összeköt a hitünk Krisztusban, Szabadítónkban.
Azt mondja ez a zsoltár olvasóinak:
Zengjetek hálaéneket az ÚRnak, énekeljetek hárfakísérettel Istenünknek!
                Mire alapozza ezt az örömöt? Minek ad hálát, hisz olyan nehéz a helyzete most? Arra, hogy Isten teremtette a világot. Ő képes újjáteremteni az ő romos életüket, elhanyagolt falvaikat, városaikat. És ő tudja ezt megtenni velünk is. Jó hát és hasznos hálát adni a teremtő Istennek!
Mindenkinek vannak szép tapasztalatai a teremtett világ csodájáról, szépségéről. Fel tudjuk idézni a legfrissebbet? Mikor csodálkoztunk rá a természet egy részletére legutóbb? Szívesen beszélgetnék erről a testvérekkel, ha lenne most időnk.
Nézzük, hogy a zsoltáros mit látott meg!
Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek.
Közép-Európa éji egén kb. 5000 csillag számolható meg. Ezek azok, amiket látunk szabad szemmel, ill. távcsővel. De mennyi csillag lehet még, amiket nem látunk? Az Úr tudja a számukat. Ő szabta meg, sőt néven is tudja nevezni őket.
A számok ma sokat jelentenek – mégis sokan kicsúsznak a számok, akták mögül. Sok ember van aki nincs kellően számba véve. Talán neve ott szerepel valamilyen iroda irattartójában egy-két lapon, de látja-e valaki, ha magányos, keserű? Az Úr hajunk szálát is számon tartja. Ő igazán a legjobb statisztikák birtokában van, hogy helyesen cselekedjen.
Nagy a mi Urunk és igen erős, bölcsessége határtalan.
Erősnek gondoljuk magunkat? Az Úr erős! Bölcsnek gondoljuk magunkat? Az Úr bölcs! Ez az igazság sok erőt jelenthetett a fogságból jövőknek. Ő segít újrakezdeni – remélték.
Ő az, aki beborítja felhőkkel az eget, esőt bocsát a földre, füvet sarjaszt a hegyeken.
A meteorológia az időjárási folyamatokkal és előrejelzésekkel foglalkozó tudományág. Arra épül, hogy kiszámítható az időjárás. De sokszor meg kell lepődniük, hogy mégis máshogy történik, mint ahogy kiszámolták. Nem csupán automatikus folyamatok jönnek egymásután: az Úr van a felhők mögött.  Ő tudja küldeni őket, ha akarja.
Áradások, aszály – volt belőle az elmúlt években. Azért, mert ő így döntött. Mégis sokmindent asztalra tudunk tenni.
Eledelt ad az állatoknak, a károgó hollóknak is.
Milyen egyszerűen mondja el ez az ige, hogy Urunk nem válogat teremtményei között. Nincs kivételezés: a kellemetlenül krákogó holló is megkapja eledelét.
Hálát adhatunk, hogy velünk sem kivételezett.
Elküldi parancsát a földre, beszéde gyorsan terjed.
Szavával teremteni tud! Azt mondta, hogy „legyen”! Aki parancsaának engedelmes, az megtapasztalja teremtő szavának erejét!
Olyan havat ad, mint a fehér gyapjú, olyan deret szór szét, amilyen a hamu.
Darabokban dobálja a jeget, ki állhatja ki hidegét?
De ha kibocsátja szavát, elolvasztja azokat, és ha szelet támaszt, már víz csörgedezik.
Ott keleten ritka volt a hó. Palesztína éghajlatára jellemző egy eső nélküli nyári évszaknak és egy esős télnek a váltakozása. A hőmérséklet erősen hullámzó, nagy értékkülönbségeket mutat. Az augusztusi középhőmérséklet 22,5°, a januári 7°, de szélső értékekként előfordul nyáron a 40° fölötti hőség, télen pedig – elsősorban a hegyeken – a fagypont alatti hőmérséklet is. A hegyekben volt hó. A zsoltáros mégis meg tudta figyelni a hó jég és víz útját.
Midezt céllal hozta létre: Tegnap is erről volt szó a gyeredélutánon. A gyerekekkel együtt a Zsolt 104:31-et tanultam meg aranymondásként: Dicsőség legyen az ÚRnak örökké! Örüljön alkotásainak az ÚR! 
Örülhet-e annak a teremtményének, aki Sinka Csabának hívnak? És én hálás alkotása vagyok? Ezek a fontos kérdések ma délelőtt.
 
Szavak nélküli dicsőítés, ami jelen van és hangzik beszéd nélkül a teremtettségben, hogy milyen gazdag és bőkezű Urunk, aki ilyen alkotásokra pazaroltad szeretetedet! Nézzünk meg egyetlen virágot, mondjuk az orgonát, micsoda remekmű egyetlen virágfürt is, aminek színe, illata, formája egyaránt ajándék!
Gazdag és ajándékozó az Istenünk! - ezt mondja szavak nélkül, szótlan beszéddel annyi minden ebben a világban! Vajon halljuk-e, vajon nem lettünk-e süketekké a nagy rohanásban, a javak előteremtésében, a nagy igyekezetben hallani azt, ami szótlan beszéddel Isten dicsőségét hirdeti? Tudunk-e érte hálát adni?
Bárcsak alkalmassá tenne minket arra, hogy ha értelmünkkel – annak erőtlensége miatt - nem sikerülne is, de legalább szívünkkel felérjünk a teremtés és mindenség céljának titkáig.
Arról volt szó, igenis gyakorlati haszna is van a teremtettségért dicsérni a Teremtőt. Megerősödik bennünk a hit, hogy ő ma is cselekszik, teremt, megújít, feléleszt, újragyúr.
Erősödjünk meg a hitre, szolgálatra mi is. A fogságból jövünk, de már szabadon. Adjunk hálát teremtő, bölcs Urunknak!
Dicsérjétek az URat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret!
Címkék: hit remény hála
1 komment
süti beállítások módosítása